Eszes lény az ember, tehát mérlegel: tegye, ne tegye. S közben kuncog benne a lélek: "Csak töprengj, okoskodj- dönteni úgyis én fogok, sőt már döntöttem is, ha te még nem is értesültél róla."
Annyira talán senki se bűnös, hogy minden álmát kiérdemelje.
Dehogyis kopik a szeretet az idő múlásával! Sőt. Minél ismerősebb minden mozdulat és minden megszokott ügyetlenkedés, annál szeretetreméltóbb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése