olvastad, láttad, hallottad, mondták...

"Tudod, hogy mennyit gondolok rád, 

olvastad, láttad, hallottad, mondták. 

A kérgen a fák szíve sápadtan kiütött

 

egy gyönyörű kéjnő járkál az utcán,

és szétnéz remegve a sarkokon, jössz-e?

nŐirodalom

Az első ezekben a versekben te vagy,

a ballonkabátos idegen a februári

utcán, akitől búcsút veszek

(és halványan tartja magát szívem).

És megszólalnak a hajnal kürtjei,

hajókat lát a szem a ködben siklani,

folyik az éjjel evakuálása.

Taxit keresünk a borzongató órán.

A templom előtti ótvaros, jeges

tér lépéseinkre felnyög és koldulni

kezd. Hamis, fejedelmi mozdulattal

odavetem neki eljövendő napjaimat.

...

Rájöttem, hogy félek a csöndtől mostanában.
Ha csönd, bármikor az eszembe juthatsz,
és hogy számolok el sugárzó homlokú,

lobogó hajú, türelmetlen énemnek
a rólad való szégyenletes lemondással?