"Megfogadtam Isten előtt..."

"- Ígérem neked, hogy harag és háború nélkül elengedlek, ha eljön az ideje. Ha eljön.

- Ígérem, én se bántalak, ha nem úgy sikerül, ahogy kívánjuk. Ha mennem kell, szépen búcsúzom. Ha te távoznál, nem terhellek fájdalmammal. Ámen."

"Hogy így vagy is kevés..."

„Ez idáig hittem abban, hogy jön valaki, és felitatja lelkemről a könnyeket. 

Immár azzal is beérném, ha kapnék egy átkozott zsebkendőt. 

Így adod alább, mindig alább, amíg élsz.”

„A boldogság nem olyan, mint egy totemoszlop, amit felállítanak valahol, és azután az már mindig ott áll.

A boldogság halékony, illékony, finom dolog, ennélfogva nem is mindig ordibál, hogy hé megjöttem, itt vagyok!

Más szóval: jó szem kell hozzá, anélkül talán észre sem veszed, hogy a közeledben jár. Légy rá nyitott!”

„Tessék: álarcok, maszkok. Nem az a maszk számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen, vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is. Ne akarjon mindennek szilárd körvonalakat, érzelmeire fogantyúkat, hogy megragadhassa azokat. Vagyunk néhányan ilyen furcsa halandók. Nem racionálisak, hanem emocionálisak. Nem baj, ha nem értenek minket, még az sem baj, ha bolondnak tartanak. Mélységesen nem számít, milyennek látnak bennünket mások, ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak, s ha tükreink olyan világba vezetnek, ahová a köznapok embere soha el nem juthat.”

Ace

Kezemben tartom sorsom irányítását, végtére is rengeteg eszem van. Ennyi sok ésszel csak az a baj, hogy nem lehet tőle lazítani, nemigen lehet szeretni, szóval egy sor gyengeséget nem tűr, ráadásul gyakran fölényes még velem szemben is, és lehurrog.