"nem akarsz kikerülni a nyomorúságodból..."

"Láttad már, ahogy elmúlik az éjszaka? Még a mindennapi dolgokat is csak nagyon kevesen veszik észre... Láttad már, ahogy az este közeledik? Találkoztál már az éjszakával és hallottad már a dalát? Láttál már gyönyörű napfelkeltét? Mi úgy viselkedünk, mintha vakok lennénk. Egy ilyen csodálatos világba születtünk, és mégis saját nyomorúságunk kis pocsolyájában tengetjük az életünket. Az már jó ismerősöd, így még ha valaki ki is akar rángatni onnan, te ellenállsz. Nem akarsz kikerülni a nyomorúságodból, a szenvedésedből. Pedig annyi öröm vesz körül mindenfelől... mindössze annyit kellene tenned, hogy észreveszed és részt veszel benne, nem csak kívülről figyeled! A filozófia csak spekuláció, a zen viszont részvétel - vegyél részt az éj elmúlásában, vegyél részt az este eljövetelében, ragyogj együtt a csillagokkal, lebegj együtt a felhőkkel. Tedd a részvételt életstílusoddá, és az egész létezés egyszerre akkora öröm, olyan eksztázis lesz... Álmodni se tudnál ennél csodálatosabb világegyetemet."

A tegnaphoz

OSHO ZEN TAROT: Nagy Arkanum
VII. Éberség

Az illúzió, vagy májá fátyla - amitől eddig nem láthattad a valóságot olyannak, amilyen - most lángra kap. Ez a tűz nem a szenvedély heves lángja, hanem az éberség hűvös tüze. Ahogy a fátylat elégeti, megjelenik mögötte egy rendkívül törékeny és gyermeki buddha arca. Az az éberség, ami benned most növekszik, nem valami szándékos "cselekvés" eredménye, és azért sem kell küzdened, hogy most történjen valami. Minden olyan érzésed, hogy mostanáig a sötétben tapogatóztál, most vagy a közeljövőben szertefoszlik. Hagyd magad elcsendesedni, és emlékezz, hogy mélyen legbelül te csak egy szemtanú vagy; örökké csöndes, éber és változatlan. Most létrejön egy kapcsolat lényed legkülső, tevékeny rétegei és a szemtanú legbelső középpontja között. Ez segíteni fog, hogy ne azonosulj - és egy új éberség fellebbenti a fátylat a szemeid elől.
"Az elme soha nem lehet intelligens. Csak az elmenélküliség lehet intelligens. Csak az elmenélküliség eredeti és radikális. Csak az elmenélküliség lehet forradalmár, csak az hozhat forradalmi változást. Az elme egyfajta kábulatban tart. A múlt emlékeivel és a jövő várakozásaival megterhelve éled az életed - a minimumon. Nem a maximumon élsz. Tüzed nem lángol, hanem épp csak parázslik. De amint kezdesz megszabadulni a gondolataidtól - a múlt porától, amit eddig összegyűjtöttél -, tüzed lángra kap; tisztán, világosan, elevenen, fiatalon ég. Egész életed lánggá, egy füst nélküli lánggá változik. Ez az éberség."