"Vedd úgy a dolgot, ahogy van, ne kérdezz semmit, ne tégy szemrehányást - ez a legbölcsebb, amit tehetsz. Kenyeret vártál, és követ kaptál helyette? Törjön belé a fogad, és ne sikoltozz, ha idegeidbe kín hasít bele (...), te megtanultad a nagy leckét: hogyan kell tűrni egyetlen zokszó nélkül."
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Charlotte Bronte. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Charlotte Bronte. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. november 9., kedd
2009. július 6., hétfő
Édes rózsám, édes rózsám, de messze vagy...

Rokon léleknek érzem, minden mozdulatát értem ... van valami az agyamban és a szívemben, a véremben, és az idegeimben, ami szellemi rokonává tesz. ... Minden jó, igaz, erős, tiszta érzésem Őt veszi körül, tudom, hogy érzelmeimet titkolnom kell; a remény parazsát el kell fojtanom, nem szabad elfelejtenem, hogy Ő édes keveset törődhet velem. Mert, amikor azt mondom, hogy rokenlelkek vagyunk, nem úgy értem, hogy én is rá tudom kényszeríteni az akaratomat másokra, és hogy belőlem is olyan varázserő árad, mint Őbelőle. A lelki rokonságot csak úgy értem, hogy ízlésünk, és hajlamaink sok tekintetben megegyeznek. Nem győzöm hangoztatni, hogy kettőnket gy világ választ el egymástól, és azért mégis szeretni fogom Őt...
2009. február 15., vasárnap
Mer' az árva szívem a Tieddel van egybe zárva...
Rokon léleknek érzem, minden mozdulatát értem ... van valami az agyamban és a szívemben, a véremben, és az idegeimben, ami szellemi rokonává tesz. ... Minden jó, igaz, erős, tiszta érzésem Őt veszi körül, tudom, hogy érzelmeimet titkolnom kell; a remény parazsát el kell fojtanom, nem szabad elfelejtenem, hogy Ő édes keveset törődhet velem. Mert, amikor azt mondom, hogy rokenlelkek vagyunk, nem úgy értem, hogy én is rá tudom kényszeríteni az akaratomat másokra, és hogy belőlem is olyan varázserő árad, mint Őbelőle. A lelki rokonságot csak úgy értem, hogy ízlésünk, és hajlamaink sok tekintetben megegyeznek. Nem győzöm hangoztatni, hogy kettőnket gy világ választ el egymástól, és azért mégis szeretni fogom Őt...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
