Boglárka...

Szerintem biztos, hogy bennem lehet a hiba,
Hogy a szerelemhez nem vagyok elég laza,
Mert még élnek bennem a régi emlékek,
S persze ehhez igazodnak az igények.
És randevúzni nem megyek el akárkivel,
Mert a flört mint olyan engemet nem érdekel.
S már nem hat meg egy gyertyafényes vacsora,
Hogyha nem szerepel az étlapon a CSODA!
A semmiből jön Ő hirtelen: Semmiből-jövő szerelem,
Ha nem vársz rá itt terem: Semmiből-jövő szerelem.
Veled fogkrémszínű hajnalokra ébredek,
Olyan illatosak itten a reggelek,
Kimegyek megnézem- hogy vannak az állatok,
Szerencsére csak jó hírrel szolgálhatok,
Mert a patak partján kinyílott a boglárka,
Hisz ő ezt a klímát egyenesen imádja,
Kérlek ne tépd le hagyd meg az életét,
Hallgasd meg a boglárka énekét.
Sárga szirmomat kinyitom,
A Nap felé mutatom, ha sötét lesz megunom,
Sárga szirmomat becsukom.

Örvény

Itt ez az örvény én mégse félek. Bátran és büszkén jól belelépek. Szédít a forgás, én mégse bánom. Húzzon a mélybe ez volt az álmom, mert ez az örvény a te ölelésed, becsukott szemmel se tévedek el. Ismerem már a szédítő érzést, mikor a két karod nem enged el. Mély kék űr, csillagviharban a szívem, hátraarchoz túl késő. Könnyes búcsút vesz tőlünk a tér és az idő.

Világvége (Come on God!)

Szomorú voltam és bűnös,
Nem is tudom melyik jobban.
Nagy fák dőltek ki mögöttem,
Nagy, fekete, száraz este volt.

Halottak keltek ki a sírból,
Azután később visszamentek.
Senki sem találta a helyét,
Nyugalom tengere, jaj de messze vagy.

Mikor olyan egyedül vagyunk,
Hogy már nem szerethet senki,
Kár félni, és kár sírni.
Az aggodalom tüske-körme mindent felsebez.

Gyere Isten, vagy én megyek!
Elférek a sapkád legvégében is.
Álomtalan, fájdalmas, apró alakom,
Szorítsd magadhoz, hogyha van szíved!

Ötven gitáros ül a buszon,
Negyven öreg, és tíz fiatal.
A sofőr énekelve vezeti a buszt,
Felszállhatsz, van még hely,
Csak hozd a hangszered!

Gyere Isten, vagy én megyek!
Elférek a sapkád legvégében is.
Álomtalan, fájdalmas, apró alakom,
Emeld magadhoz, hogyha van szíved!

A szerelem kísérő tünetei

1. A szemek szerelme: Sötét patak partját a lehajló fény issza. Mikor én rád néztem, te néztél rám vissza.

2. Lelki vonzalom:Keskeny medrében a hullámok nagyok,Magamra ismerek, én is ilyen vagyok!

3. Állandó rágondolás: Hallom a hangodat, pedig kikapcsoltalak.Itt hagyott árnyadtól piszkosak a falak.

4. Álmatlanság: A tűz mellé ültem, szembeült egy emlék,.Azóta így ülünk, így telnek az esték.

5. A test lefogyása: Édes reményemből, jaj, semmim se maradt.Megette előlem az Élettapasztalat.

6. Kedvetlenség az élvezetek és a szórakozások iránt: Elpattant húrokból, kötök sapkát, sálat.Ez annyira szomorú ez maga a Bánat!

7. A szégyenérzet megszűnte: Szoknyám az arcomon, felnevet az ölem. Valamit csináltam, amit még soh’sem.

8. Téboly:Kovács és Kovácsné alkonyi konyhában. Kovács most jött haza, azért van kabátban.

9. Önkívület: Elefántfejemből bimbóznak a szárnyak. El kell, hogy repüljek, valahol már várnak!

10. Halál