Egy szenvesdés margójára:

Bizonyos érettkori remekművek
szelíd lázadása

 

„Ti édesek, dagályosak, avatagok,
a legtöbbet tőletek tanultam s komolyan
köszönöm, hogy nem lettem olyan,
mint ti - utolszor hálát mormolok

Aztán végképp eleresztem e nem
kívánt szorítású kezeket
- már tilalomként is érvénytelenek.
Fonákról sem segíthetnek nekem.”