Nem rég még mi ültünk azon a padon. Nekünk kívánta Isten áldását a hajléktalan és ránk mosolygott a szöszke kis angyal, nagy kerek szemekkel.
Azóta is ott ülök.
Folyékony, torz tükör...
2015. november 10., kedd
2015. november 8., vasárnap
születésnapodra
ha én az lennék,
akinek hittem magam,
nem itt tartanánk.
...
szerettem volna
mindig veled maradni,
mégsem tettem úgy
...
csak az én hibám.
soha nem ismerném be.
könnyebb rád kenni.
...
jó lenne hinni,
hogy tehettem volna még
valamit értünk.
...
már késő bánat
eljátszottam utolsó
sanszodat nálam.
...
bőrömben tinta,
homlokomon ránc őriz
te már nem vagy itt
...
így megihletett
nélküled rám köszöntő
születésnapod.
nélküled rám köszöntő
születésnapod.
2015. május 1., péntek
Ha gyerekkorban találkozunk
Ha gyerekkoromban találkozom veled,
kézen fogva
végigviszlek
a láncfüves udvaron,
és megmutatom neked
amelyik titkos jeleket
sugároz.
Ha gyerekkoromban
találkozom veled,
azt mondom: a
manókirály
lerombolta Palotánkat,
s azóta királyapámmal
és három királynőmostohámmal
egy sátorban élünk –
de csak azért, hogy
erre azt mondd:
gyere velem haza.
Az éjszakai sírásokról
nem beszéltem volna,
mert a kimondott titok
virágporrá válik,
és kell, hogy
legyen olyan titkom,
ami csak az enyém.
Ha gyerekkoromban
találkozom veled,
némán ugrándozva
hazáig futok,
hogy különbnek
gondolj,
mint amilyen vagyok.
Egyik tenyeremen egy
kis ravaszság lett volna,
másik tenyeremen egy
kevés rémület.
De aztán bevallottam
volna azt is.
A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság.
A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság.
A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság.
A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság.
A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság.
A határtalanság: erő. A határoltság: hatalom. A hatalom kézzelfogható és múlandó, az erő megfoghatatlan és örök.
2015. április 26., vasárnap
Kettőnk ambivalenciája
Szó, mit születésemkor
apám mondott édesanyámnak.
Szó, mit némelyek túl gyakran
és talán túl hamar használnak.
A szerelem utolsó korty rosé
szorongatva a pultnál,
mikor szívem szemernyi közhely
szándékán szótlanul szalutál.
A szerelem Radnóti vers
anyám remegő hangján.
Az apám ringatja,
míg én fekszem a karján.
A szerelem fekete bakelit
véget nem érő csendje.
Az én fiam majd nem érti.
Szívnek szonettje.
A szerelem árva
Dosztojevszkij magánya,
dohos papírok szaga
egy fiók mélyére zárva.
A szerelem légszomj.
A pánikbeteg hét perce.
Kettőnk ambivalenciája,
mélyen az éterben.
A szerelem bölcső.
Egy bőr alá nyúló tövis-
vérvörösen hímezve-,
mely ápol, s talán kínoz is.
2015. április 24., péntek
Vers a szerelemről és a matematikáról
Oly sok idő megy el formaságra,
az embernek nincsen is élettere.
Mint ez a gondolat a szótagszámba,
napjaidba, lám, nem férek bele.
Még a magányhoz is jóval több kell,
édeskevés tizenegy-két szótag.
A szerelem ritka prímszám, kettőnkkel
elsőre nem tűnik oszthatónak.
Nem vagyok én egy kimondott gépész,
ámbár lelkileg, ha bontok szárnyat,
jön, s keresztbe húz mindent az épész,
rideg törtjele a boldogságnak.
Nézd, egy kétváltozós egyenletben,
ha kivonod magad, úgy minden borul:
csak ülünk itt, mint két ismeretlen,
ix és ipszilon megoldatlanul.
De várj, feladnunk nem kell azonnal,
azt mondják, egyre tágabb lesz a tér,
s a mi életünk is, mint két vonal
a végtelenben talán összeér.
Kit kitettek, mint egy zárójelet,
ha írni nem is, számolni megtanul.
A végeredmény: maradnék veled,
én maradnék maradéktalanul.
Egy Nimfaun délutánja
- - Iszunk is. Közben
csókoljuk, bámuljuk és szépítjük egymást.
V á g y u n k a r r a, a m i v a n.
És bízunk benne, hogy egyikünk sem ígér
másikunknak semmi olyasmit, ami
volt
lesz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)