A BŐR ALATT HALOVÁNY ÁRNYÉK

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,

szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak

nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,

te táncolsz,

nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,

5 hete, hogy nem tudom mi van veled

az idő elrohant vérvörös falábakon

az utak összebújnak a hó alatt,

nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?

néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

1927. jan.

Határok

Van határ, ami attól van,

hogy meghúzzák, kijelölik.

Van természetes határ

                                            – még az sem

változtathatatlan.

És van, ami csak akkor és attól,

hogy megsértettük:

magunkban.

...

Elköltöttem magam;

nem firtattam: mi maradt.

Kimert kút is megtelik:

ez a példa tart még itt.

Fáradt vagyok és üres.

Egy ideig ne keress.

Tatjana levele

Talán elmondhatja a dal,

amit a próza sose merhet,

egyikünk se oly fiatal,

hogy eleresszük a szerelmet.

Jött, ránk nézett és elszaladt.

Hátha vissza lehetne csalni,

hátha lehet a nap alatt

valami még- amennyi, annyi.

Szorongsz, ahogy én is szorongtam,

míg írtam ezt a levelet.

Rejtőzz el itt a két karomban.

Kis herceg, gyere közelebb,

engedd el magadat nyugodtan.

Majd én vezetem a kezed.

mennyi éve

mennyi éve mennyi arcban

mennyi színjátszó alakban

tó fölött és hegy tövében

poklok közt egy foltnyi éden

ahol mégis ahol holnap

ahol biztos hajnalodhat

ahol mindegy merre honnan

ragyogásban megtiportan

ha kudarc is hogyha szégyen

víz fölött sziklák tövében

száz alakban száz szerepben

csak mi ketten csak mi ketten

és ha elmúlt mennyi év is

te meg én csak újra mégis

az idő nincs már sehol se

nézz az égre nézz a földre

nézd kitágult horizontját

pőre örökkévalóság

Leszámoló

Én nem állok melléd többet.

Legyél szabad, úgy kell neked.

Szívedbe más úgyse csönget.

Én voltam a történeted.

Én nem szólok érted többé.

Letagadlak, úgy szeretlek.

Nem történt meg, ami történt.

Gyanús lenne történetnek.

Voltak azért pillanatok.

Többnyire az enyémeim.

Lecsúzlizlak, mint a Napot.

Időzz mások reményein!

A szerelem előkészületei

Rend van. Végre kérdéstelenül.

Gyenge lüktetés a környék.

Mielőtt összesöpörnék

a színes őszt, minden kiderül.

Lehetne végre félni, csak úgy.

Mert fel fogsz majd tűnni, tudom.

Forróság a nyári utakon.

Vagy nehéz köd. Csak el ne aludj!

Néhány kedves, szerencsétlen

mondat vagy érzékeny mozdulat,

mint a szünet a zenében,

sorsoddá teheti sorsomat.

Elegáns, piros vágyunk retteg,

mint a megszorított szonettek

az eltúlzott teljességtől.