2011. szeptember 25., vasárnap

"Jőni fog, ha jőni kell..."




Túl korán, túl sok, túl közel 
jutott hozzám s megundorodtam.
Maradjon minden úgy, ahogy van, 
szívem a jobbért nem perel
Megjön az én időm is, 
addig őrzöm egyetlen életem. 
Magamban, mint egy szigeten.

2011. szeptember 20., kedd

"Lelki parfüm."


"A nők fejében nem forognak rendben a kerekek."



"A kabátját kigombolta, de a lelke elburkolt maradt. Olyan volt, mint az ismeretlen ház, amelynek csak egy szobája van nyitva, a belső szobákat vasajtók zárják mindenkor."

2011. szeptember 12., hétfő

Ugorj!






Nincs semmiféle varázsmódszer a kezdésre! Ha egy ember az úszómedence szélén állva arra készül, hogy beugorjék a hideg vízbe és azt kérdezné tőled: Hogyan kezdjek beugrani? mindössze azt válaszolnád: Így kezd el, hogy ugorj! Szedd össze a bátorságod és ugorj!
Akár életed minden órájában új lapot kezdhetsz. Ezért aztán semmi értelme, hogy várj a következő hétig, vagy akár holnapig. Remélheted, hogy a következő héten melegebb lesz a víz. Remélheted – de nem lesz melegebb. Hidegebb lesz.

2011. szeptember 5., hétfő

Egymás helyett




Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem.
Én végigálmodom az álmait,
Ő végigéli az én életem.
Ő helyettem is él, szenved, szeret,
Lángol, lendül, hevül, harcol, nevet,
Gyermek is, bajnok is, ember is a gáton.
Én benne eltemetett vágyaim
Hazajáró lobogását látom.
De néha őt kísérti egy-egy álom:
Mennybe törő és földbe temetett,
Álom, amelynek folytatása
Csak bennem, az én lelkemben lehet.
Azt én nevelem, azt a gyökeret.
Titkos virágként világra hozom,
Nap felé fordítom a szirmait,
S égre festem egy halvány hajnalon.
Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem,
Barátságunkban épp ez a varázs.
Én benne élem égig magamat,
Ő bennem álmodja magát az égig.
Ha találkozunk egy más csillagon:
Szerepeinket talán kicserélik.


"A lelkem: Isten hangszere..."

Hiába minden, - egyre romlik
A lelkem: Isten hangszere.
A nyűtt idegek húr-hálózatán
Sátán vonója siklik, siklik,
S dallamtalan, kietlen hangzavar
Kavarog a nyomán.





Én Istenem, én Hangszer-készítőm,
És legfőbb Mesterem,
Te tudod: jót akartam,
Ne hagyj el engemet.
Ha máskép nem lehettem a Tied:
Az örökkévalóság szirtfalához
Vágd hozzá méltó haragodban
Méltatlan hangszered!


2011. augusztus 30., kedd

Az olvasásról


Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni.
Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében.
Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben.
Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék.
Gondold meg, hogy csak az ember olvas.

Még egy...




És még egy nap, és még egy kör,
és még egy éjszaka, és újra összetör.
És még egy dal, és még egy kín,
és még egy önmagába visszatérő sín,
még egy és még egy, ennyi hát a végtelen!
És még egy sors, és még egy tánc,
és még egy lant zenére elkopott románc.
És még egy csók, és még egy bűn,
és még egy ékezet egy sosem volt betűn,
még egy és még egy, ennyi hát a végtelen!
Még egy eskü jön hogy változunk,
még egy azt hitted egy másik,
ne nézz az égre, nem ott a vége,
még egy indulásról álmodunk!
És még egy korty, és még egy füst,
és még egy ölelés, hogy vissza mégse üsd!
És még egy vicc, és még egy blöff,
és még egy kelléktőr, mely mégis szíven döf,
és újra még egy és újra visszaérkezünk!
Még egy, aztán újra még egy,
ne nézz a mélybe, nem ott a vége!
Még egy, azt remélted más lesz ,
még egy és még egy, még egy és még egy!
Még egy ugyanoda érhetsz, még egy és még egy
még egy és még egy, még egy aztán újra még egy!
Mindegy!