"Kiáltani szeretném, de nem lehet, még suttogni sem a nevedet..."

Megőrülök!

Gyorsul úgyis mindenem, mint az ölelés, itt a vége,egy rövid görcsbe repülés...

Gyere, táncoljunk. Legyél végre férfi, hadd legyek nő melletted. Olyan gyorsan forog a világ, de ha vele forgunk, talán nem szédülünk el. A világra ráfeszül a csillagos ég, te vagy a nap, és én, a Hold forgok körülötted. Táncolni kell, most van az ideje. Ez a rend, a rend, hogy Isten az égben van, az emberek a Földön, dolgoznak, esznek, isznak, táncolnak és szeretkeznek, és te vagy a tengely a kettő között, és én ellent tartok neked, hogy el ne ess. Ez a te táncod, az apádé is ez volt és a fiadé is ez lesz, dobogd bele a ritmusod a zenébe, hogy hallja mindenki, az apád fia vagy, s fiad apja, és így nem tud senki más a Földön táncolni, csak te. Ez a mi dalunk, úgy szeretlek, ahogy anyám szerette az apámat és nagyanyám a nagyapámat, és így nem énekel neked senki más a Földön. Holnap dolog van, eszünk, iszunk, gyere, most táncoljunk. Legyél végre férfi, hadd legyek nő melletted. Folyton fejreáll a világ, de ha táncolunk,a legközelebbi fordulatnál talán alád kerülhetek.

Fájdalomszünet

"Neveld magad magányossá és erőssé!"

Valóban...

Mindig várt valakire. Élete minden perce meddő várakozás. De amikor az közeledett volna, ő hirtelen visszalépett. Egy fantomot várni mindig biztonságosabb. Kockázatmentesebb.

Nem kell vigasz, nem kell segítség, nem kell semmi.

Csönd.

Ha szeretni nem lehet, alkotni kell.

Az eltűnés esztétikája

Ha a rémület a mozgás törvényének beteljesedése, a cicoma maga a szorongás hordozója. Magunkra vonni a tekintetet azt jelenti, hogy rabul ejtjük, és így eltereljük a figyelmet, illuzórikus látszatot keltünk abban a világban, amelyet teljes egészében illuzórikusnak érzékelünk. A transzszexuális játék feltámasztja a horizont vonzását, a csábítást az utazásra. A Michéle Morgantól elbűvölt Jean Gabin így szólítja meg a színésznőt: 'Ilyen szemekkel bizonyára sokat utazott és jócskán akadt útitársa!' Manapság, ha egy lány még hajlandó híven követni egy fickót, ez kicsit olyan a számára, mint az autóstop, amelynek a célja egymás mellett élvezni az úton töltött órák önkívületét. Az autóstop esetében azonban közvetlenül közbelép a dimenziók válsága, az autó-vektor lesz a világegyetem kicsinyben, a kedves már nem kiegészül, hanem összezsugorodik, a mindenütt jelenvalóság pillanatnyi voltára korlátozódik, mígnem a rémület - bűn vagy erőszak - beteljesíti a mozgás törvényét. A helyváltoztatás sebessége a szépség elrablását, a lányszöktetést az eltüntetés és a megsemmisítés eszközévé torzította.

Amen, Fiam!

Úgy tapasztaltam, hogy az emberi élet alján rend van. S mert az emberi élet a Teremtés legbonyolultabb megnyilatkozási formája, valószínû, hogy máshol is rend van, a kezdetlegesebb és egyszerûbb létezés világában is, a kõzetek, mosómedvék, hüllõk és a bolygócsillagok természetében is. Mindenben rend van, a dolgok eljutnak hozzánk, akkor is, ha ujjunkat sem mozdítjuk, s rend van abban is, hogy idõnként mozdítjuk ujjunkat, vagy lelkünket a célból, hogy a dolgok eljussanak hozzánk, mi eljussunk bizonyos helyzetekhez, emberekhez, gondolatokhoz, melyekhez személy szerint, elodázhatatlanul közünk van. Mindebben rend van, ebben hiszek. De hiszek abban is, hogy e rend mögött szándék is van, melyet nem ismerek. Nevezd, ahogy akarod. Én Gondviselés nek nevezem. Ez a szándék törõdik velem, személyesen, büntet, vezet, elrendezi dolgaim, a mélybe taszít, minden pillanatban ellenõriz, építi körülöttem a világot és épít engem a világban, felhasznál. Aki ezt nem érzékeli idõvel, vaksi és süket. Minden mögött a Gondviselés van: ebben is hiszek.