Csak ezt akarom!

"Képek vannak bennem, amiket Te alkottál velem.Pillanatok, s bennük sóhajokba fonódott a lélegzetem.Ujjaid köré ékelődött remegő kezem...akarom még, el nem engedem..."

A nap üzenete

"Figyelj oda az ismétlõdõ testi érzéseidre és érzelmeidre, mert általuk üzen az Ég. Ismétlõdõ érzelmeidnek és testi érzéseidnek fontos jelentése van, hát kérlek figyelj oda rájuk."

Feketepéter

Az aki táncol az nem te vagy, te maga a tánc vagy, nem te járod, téged járnak; akit átkozol éppen az lesz a párod, Feketepéter fogom a zsákot. Ha nem bírod el de megbírod ébren maradok én is veled az élen fenn. Tudom a dolgod, tudod-e hol vagy? Jaj, csak azt ne mondd nekem, mert nem hiszem, hogy te nem gondoltál még arra sohasem, hogy a gonosz nem az aki kínoz odabenn. Hanem? Aki könyörög hozzád, hogy ereszd szabadon az a gonosz, akiről végig azt képzelted hogy jót akar neked; de megijedni tőle nem mersz, mert olyan vagy te is mint mindenki. A legjobban azoktól tudsz a plafonra mászni, akik csak úgy minden ok nélkül a hátad mögé lopakodva a füledbe súgják hogy: Ne félj! Magadban olyankor magadra mutatsz, és azt kérded tőlem hogy: "Miért? Talán úgy nézek én ki, mint aki fél?" Hát, talán... De most egyet se félj, különösen tőlünk ne! A rossz utakról hozzuk neked a jóhíreket, mert a jóhíreket hozni csak a rossz utakról lehet; akik az értelmét keresik, mind élni felejtenek. Ez titok volt eddig de most jobb ha megtudod: Csak úgy nem jutsz pokolra ha magadtól odamész, két szék közt a padlóra is csak akkor nem kerülsz, ha belátod hogy muszáj vagy és arra a kis dombra, amit emlegetni szoktunk most magadtól lecsücsülsz. És azt mondod, gonosz vagy, tudod hogy nem vagy az. Ezt mondják mások is, te meg ha bebizonyítod nekik azt, hogy neked van igazad mégis, akkor lettél gonosz. Te is - mint mindenki -, élni szeretsz leginkább, és leginkább félni, leginkább félni szeretve fogsz! Most ne tegyél úgy, mintha nem te lennél, aki nem te vagy, mert: az, aki zsákba van, nem te vagy, te, igen a zsák vagy, nem is látszol, mégis látnak, ahogy átkozod őket attól vagy álmos, Feketepéter, ide a zsákot! Te nem bírod el, mi meg bírjuk ébren. Maradunk! Fenn! Az igazságot, bárhol legyél, a sarokban keresd!Ő már onnan figyel téged és ha eljön a te időd, feláll, kezet nyújt, köszön majd, és rájössz akkor arra, hogy bármire rájönni valójában semmi. És fogást sem talál majd rajtad, Úgy fordítasz hátat akkor mind az olyannak, akinek a másén kívül nem kell senki, kerüld, és titokban bámészkodónak nevezd. Te is, mint mindenki, azzá akarsz válni, akivé nem lehetsz.Az erő ide nem elég. Ide az erőnek az erejét kell, hogy most hogy megkeresd! Keress magad mellé jeleket, ne félj betalál majd mindegyik. Amelyik meg nem, attól meg a szabály erősödik. A szabály, hogy az ember magáról beszél, magával, ha beszél, bárki nevét mondja, bárki szemébe.

Boglárka...

Szerintem biztos, hogy bennem lehet a hiba,
Hogy a szerelemhez nem vagyok elég laza,
Mert még élnek bennem a régi emlékek,
S persze ehhez igazodnak az igények.
És randevúzni nem megyek el akárkivel,
Mert a flört mint olyan engemet nem érdekel.
S már nem hat meg egy gyertyafényes vacsora,
Hogyha nem szerepel az étlapon a CSODA!
A semmiből jön Ő hirtelen: Semmiből-jövő szerelem,
Ha nem vársz rá itt terem: Semmiből-jövő szerelem.
Veled fogkrémszínű hajnalokra ébredek,
Olyan illatosak itten a reggelek,
Kimegyek megnézem- hogy vannak az állatok,
Szerencsére csak jó hírrel szolgálhatok,
Mert a patak partján kinyílott a boglárka,
Hisz ő ezt a klímát egyenesen imádja,
Kérlek ne tépd le hagyd meg az életét,
Hallgasd meg a boglárka énekét.
Sárga szirmomat kinyitom,
A Nap felé mutatom, ha sötét lesz megunom,
Sárga szirmomat becsukom.

Örvény

Itt ez az örvény én mégse félek. Bátran és büszkén jól belelépek. Szédít a forgás, én mégse bánom. Húzzon a mélybe ez volt az álmom, mert ez az örvény a te ölelésed, becsukott szemmel se tévedek el. Ismerem már a szédítő érzést, mikor a két karod nem enged el. Mély kék űr, csillagviharban a szívem, hátraarchoz túl késő. Könnyes búcsút vesz tőlünk a tér és az idő.

Valami, ami újul szüntelen...

Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben Rád gondolok százszor,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.

S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog,
Azt a csillagot Te otthon
Épp úgy láthatod…
Mindig a Te leveledet várom,
S csak terólad álmodom az álmom,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.

"Sokkal jobban szeretlek, mint máskor..."

Hold ragyog a Dunán,
S én valahol Budán,
Álmodozón útamat járom.

Pest felől a hídon
Még utánam oson
Hangod, a lágy színű bársony.

Már magam előtt

Látom az új gyönyörű célt:
Élni a holnapi csókjaidért.

Hold ragyog a Dunán,
S én valahol Budán,
Álmodozón útamat járom.

Fény remeg a vízen,
Még magammal viszem
Mézízű csókod a számon.