2012. október 23., kedd

Az tetszik, ha a felelősséget senki sem a másikra tolja...





Itt van az idő most vagy soha!
Nem érdekes, hogy ki az ostoba.
Nem érdekes, hogy ki túl okos,
más vagy többen, nem másnapos.
És más sem vagy, csak a lehetőség
Sok a hiány, de még több a bőség.
Neked van végül is jelentésed
Legyen sok öröm és legyen kevés seb
Kit érdekel, hogy ki mit kúrt el
Legyen már úgy, hogy a harag múlt el.
Itt van a béke a cselekvésre,
a jobb és a balsorsnak legyen vége!
Ne legyél katona János Vitéz
Juliska, bazdmeg hülyének néz.
Tök szar a bosszú, kurva hosszú,
ne érezd magadat hosszan rosszul.

2012. október 14., vasárnap

...minden álmomban...





Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz.
...
Elmondom. S várom (várni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.

És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen...
...
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.
...
Az ember végül homokos
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

2012. június 30., szombat

nagyon...







Józan ésszel, ígérettel, reménnyel, lelkem nyugalmával, boldogságommal dacolva szeretem, és szenvedélyemtől semmi el nem téríthet.



2012. április 21., szombat

olvastad, láttad, hallottad, mondták...





"Tudod, hogy mennyit gondolok rád, 
olvastad, láttad, hallottad, mondták. 
A kérgen a fák szíve sápadtan kiütött
 
egy gyönyörű kéjnő járkál az utcán,
és szétnéz remegve a sarkokon, jössz-e?

2012. március 21., szerda

nŐirodalom



Az első ezekben a versekben te vagy,
a ballonkabátos idegen a februári
utcán, akitől búcsút veszek

(és halványan tartja magát szívem).
És megszólalnak a hajnal kürtjei,
hajókat lát a szem a ködben siklani,

folyik az éjjel evakuálása.
Taxit keresünk a borzongató órán.
A templom előtti ótvaros, jeges

tér lépéseinkre felnyög és koldulni
kezd. Hamis, fejedelmi mozdulattal
odavetem neki eljövendő napjaimat.

2011. december 26., hétfő

...


Rájöttem, hogy félek a csöndtől mostanában.
Ha csönd, bármikor az eszembe juthatsz,
és hogy számolok el sugárzó homlokú,

lobogó hajú, türelmetlen énemnek
a rólad való szégyenletes lemondással?

2011. december 4., vasárnap

Az élet rövid, az életünk képlékeny. Egy valami van, amire hallgatnunk kell: azok az érzéseink, azok kellenek, hogy vezessenek bennünket...
Hogy az utolsó napon majd tudjuk: mindent úgy tettünk, ahogy éreztük.

Szabadon.