Hetedik napja

Neked írom ezt a suhanó verset,

siess, ha tudsz,

ne várd meg a holnapi estét.

Hetedik napja bámulom már

a döglött homokdombokat

ebből a kopár szállodából,

s az unatkozó kis erdőt.

Óriás varjú eszi benne a havat.

Topog, cikákol, aztán elröpül

ferdén észak felé.

Mintha fekete húscsomó szakadna ki belőlem

szárnyra kapva.

Nem akarok már az órára nézni egyedül,

a kenyérre, a késre,

a test hirtelen támadt sötét krátereire.

Valami elfojthatatlan földi suhogás készül

a számmal újra megszólalni.

S nem akarok már többé egyedül reménykedni magamban.

Siess, ha tudsz, hideg szél fúj itt az ország szélén,

fázik a kezem nélküled, mint az őrt álló katonáké.

B

Már végleg téged hordlak a szememben,
Mióta abszurd angyalként előttem
Ezen a foszló, végtelen napon
Megjelentél, hogy – ma már jól tudom –
Kiments a végső némaságból engem.

Hurcolnak hullámos vizek,
Énünkből kék forrás ered;
Ki tudja, milyen part a szerelem?
Én nem gyújtogató szemed,
Nem is bronzszobor testedet:
Homlokodon a ráncot szeretem.

Mint a dió, magamba kövesedtem,
Az életem csupán irodalom –
Nézlek belül, s nincs más mit mondanom
Latinul akár, vagy dal-keresetlen:
Már végleg téged hordlak a szememben.

"Jőni fog, ha jőni kell..."

Túl korán, túl sok, túl közel 

jutott hozzám s megundorodtam.

Maradjon minden úgy, ahogy van, 

szívem a jobbért nem perel

Megjön az én időm is, 

addig őrzöm egyetlen életem. 

Magamban, mint egy szigeten.

"Lelki parfüm."

"A nők fejében nem forognak rendben a kerekek."

"A kabátját kigombolta, de a lelke elburkolt maradt. Olyan volt, mint az ismeretlen ház, amelynek csak egy szobája van nyitva, a belső szobákat vasajtók zárják mindenkor."

Ugorj!

Nincs semmiféle varázsmódszer a kezdésre! Ha egy ember az úszómedence szélén állva arra készül, hogy beugorjék a hideg vízbe és azt kérdezné tőled: Hogyan kezdjek beugrani? mindössze azt válaszolnád: Így kezd el, hogy ugorj! Szedd össze a bátorságod és ugorj!
Akár életed minden órájában új lapot kezdhetsz. Ezért aztán semmi értelme, hogy várj a következő hétig, vagy akár holnapig. Remélheted, hogy a következő héten melegebb lesz a víz. Remélheted – de nem lesz melegebb. Hidegebb lesz.

Egymás helyett

Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem.
Én végigálmodom az álmait,
Ő végigéli az én életem.
Ő helyettem is él, szenved, szeret,
Lángol, lendül, hevül, harcol, nevet,
Gyermek is, bajnok is, ember is a gáton.
Én benne eltemetett vágyaim
Hazajáró lobogását látom.
De néha őt kísérti egy-egy álom:
Mennybe törő és földbe temetett,
Álom, amelynek folytatása
Csak bennem, az én lelkemben lehet.
Azt én nevelem, azt a gyökeret.
Titkos virágként világra hozom,
Nap felé fordítom a szirmait,
S égre festem egy halvány hajnalon.
Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem,
Barátságunkban épp ez a varázs.
Én benne élem égig magamat,
Ő bennem álmodja magát az égig.
Ha találkozunk egy más csillagon:
Szerepeinket talán kicserélik.

"A lelkem: Isten hangszere..."

Hiába minden, - egyre romlik
A lelkem: Isten hangszere.
A nyűtt idegek húr-hálózatán
Sátán vonója siklik, siklik,
S dallamtalan, kietlen hangzavar
Kavarog a nyomán.

Én Istenem, én Hangszer-készítőm,
És legfőbb Mesterem,
Te tudod: jót akartam,
Ne hagyj el engemet.
Ha máskép nem lehettem a Tied:
Az örökkévalóság szirtfalához
Vágd hozzá méltó haragodban
Méltatlan hangszered!