kézen fogva
végigviszlek
a láncfüves udvaron,
és megmutatom neked
amelyik titkos jeleket
sugároz.
Ha gyerekkoromban
találkozom veled,
azt mondom: a
manókirály
lerombolta Palotánkat,
s azóta királyapámmal
és három királynőmostohámmal
egy sátorban élünk –
de csak azért, hogy
erre azt mondd:
gyere velem haza.
Az éjszakai sírásokról
nem beszéltem volna,
mert a kimondott titok
virágporrá válik,
és kell, hogy
legyen olyan titkom,
ami csak az enyém.
Ha gyerekkoromban
találkozom veled,
némán ugrándozva
hazáig futok,
hogy különbnek
gondolj,
mint amilyen vagyok.
Egyik tenyeremen egy
kis ravaszság lett volna,
másik tenyeremen egy
kevés rémület.
De aztán bevallottam
volna azt is.