Csak ezt akarom!

"Képek vannak bennem, amiket Te alkottál velem.Pillanatok, s bennük sóhajokba fonódott a lélegzetem.Ujjaid köré ékelődött remegő kezem...akarom még, el nem engedem..."

A nap üzenete

"Figyelj oda az ismétlõdõ testi érzéseidre és érzelmeidre, mert általuk üzen az Ég. Ismétlõdõ érzelmeidnek és testi érzéseidnek fontos jelentése van, hát kérlek figyelj oda rájuk."

Feketepéter

Az aki táncol az nem te vagy, te maga a tánc vagy, nem te járod, téged járnak; akit átkozol éppen az lesz a párod, Feketepéter fogom a zsákot. Ha nem bírod el de megbírod ébren maradok én is veled az élen fenn. Tudom a dolgod, tudod-e hol vagy? Jaj, csak azt ne mondd nekem, mert nem hiszem, hogy te nem gondoltál még arra sohasem, hogy a gonosz nem az aki kínoz odabenn. Hanem? Aki könyörög hozzád, hogy ereszd szabadon az a gonosz, akiről végig azt képzelted hogy jót akar neked; de megijedni tőle nem mersz, mert olyan vagy te is mint mindenki. A legjobban azoktól tudsz a plafonra mászni, akik csak úgy minden ok nélkül a hátad mögé lopakodva a füledbe súgják hogy: Ne félj! Magadban olyankor magadra mutatsz, és azt kérded tőlem hogy: "Miért? Talán úgy nézek én ki, mint aki fél?" Hát, talán... De most egyet se félj, különösen tőlünk ne! A rossz utakról hozzuk neked a jóhíreket, mert a jóhíreket hozni csak a rossz utakról lehet; akik az értelmét keresik, mind élni felejtenek. Ez titok volt eddig de most jobb ha megtudod: Csak úgy nem jutsz pokolra ha magadtól odamész, két szék közt a padlóra is csak akkor nem kerülsz, ha belátod hogy muszáj vagy és arra a kis dombra, amit emlegetni szoktunk most magadtól lecsücsülsz. És azt mondod, gonosz vagy, tudod hogy nem vagy az. Ezt mondják mások is, te meg ha bebizonyítod nekik azt, hogy neked van igazad mégis, akkor lettél gonosz. Te is - mint mindenki -, élni szeretsz leginkább, és leginkább félni, leginkább félni szeretve fogsz! Most ne tegyél úgy, mintha nem te lennél, aki nem te vagy, mert: az, aki zsákba van, nem te vagy, te, igen a zsák vagy, nem is látszol, mégis látnak, ahogy átkozod őket attól vagy álmos, Feketepéter, ide a zsákot! Te nem bírod el, mi meg bírjuk ébren. Maradunk! Fenn! Az igazságot, bárhol legyél, a sarokban keresd!Ő már onnan figyel téged és ha eljön a te időd, feláll, kezet nyújt, köszön majd, és rájössz akkor arra, hogy bármire rájönni valójában semmi. És fogást sem talál majd rajtad, Úgy fordítasz hátat akkor mind az olyannak, akinek a másén kívül nem kell senki, kerüld, és titokban bámészkodónak nevezd. Te is, mint mindenki, azzá akarsz válni, akivé nem lehetsz.Az erő ide nem elég. Ide az erőnek az erejét kell, hogy most hogy megkeresd! Keress magad mellé jeleket, ne félj betalál majd mindegyik. Amelyik meg nem, attól meg a szabály erősödik. A szabály, hogy az ember magáról beszél, magával, ha beszél, bárki nevét mondja, bárki szemébe.

Boglárka...

Szerintem biztos, hogy bennem lehet a hiba,
Hogy a szerelemhez nem vagyok elég laza,
Mert még élnek bennem a régi emlékek,
S persze ehhez igazodnak az igények.
És randevúzni nem megyek el akárkivel,
Mert a flört mint olyan engemet nem érdekel.
S már nem hat meg egy gyertyafényes vacsora,
Hogyha nem szerepel az étlapon a CSODA!
A semmiből jön Ő hirtelen: Semmiből-jövő szerelem,
Ha nem vársz rá itt terem: Semmiből-jövő szerelem.
Veled fogkrémszínű hajnalokra ébredek,
Olyan illatosak itten a reggelek,
Kimegyek megnézem- hogy vannak az állatok,
Szerencsére csak jó hírrel szolgálhatok,
Mert a patak partján kinyílott a boglárka,
Hisz ő ezt a klímát egyenesen imádja,
Kérlek ne tépd le hagyd meg az életét,
Hallgasd meg a boglárka énekét.
Sárga szirmomat kinyitom,
A Nap felé mutatom, ha sötét lesz megunom,
Sárga szirmomat becsukom.

Örvény

Itt ez az örvény én mégse félek. Bátran és büszkén jól belelépek. Szédít a forgás, én mégse bánom. Húzzon a mélybe ez volt az álmom, mert ez az örvény a te ölelésed, becsukott szemmel se tévedek el. Ismerem már a szédítő érzést, mikor a két karod nem enged el. Mély kék űr, csillagviharban a szívem, hátraarchoz túl késő. Könnyes búcsút vesz tőlünk a tér és az idő.

Valami, ami újul szüntelen...

Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben Rád gondolok százszor,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.

S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog,
Azt a csillagot Te otthon
Épp úgy láthatod…
Mindig a Te leveledet várom,
S csak terólad álmodom az álmom,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.

"Sokkal jobban szeretlek, mint máskor..."

Hold ragyog a Dunán,
S én valahol Budán,
Álmodozón útamat járom.

Pest felől a hídon
Még utánam oson
Hangod, a lágy színű bársony.

Már magam előtt

Látom az új gyönyörű célt:
Élni a holnapi csókjaidért.

Hold ragyog a Dunán,
S én valahol Budán,
Álmodozón útamat járom.

Fény remeg a vízen,
Még magammal viszem
Mézízű csókod a számon.

A káoszban egy kézre lelni: ez a szerelem...

Úgy bújtak össze ujjaink,
csókolva egymást kétszer öt
combjukkal, mint szeretkező,
fantasztikus kis állatok;

úgy fuldokoltak ujjaink
egymásban tehetetlenül,
mint elítélt, vak rabok a
halál ketrec-vasai közt;

irigyeinktől ujjaink
mégis oly percet loptak el,
hogy hosszú, boldog éjszakát
álmodtunk végig azalatt;

aztán a két kéz úgy pihent
egymásban mozdulatlanúl,
mint két öngyilkos szerető,
akit már együtt fed a föld.

Mer' az árva szívem a Tieddel van egybe zárva...

Rokon léleknek érzem, minden mozdulatát értem ... van valami az agyamban és a szívemben, a véremben, és az idegeimben, ami szellemi rokonává tesz. ... Minden jó, igaz, erős, tiszta érzésem Őt veszi körül, tudom, hogy érzelmeimet titkolnom kell; a remény parazsát el kell fojtanom, nem szabad elfelejtenem, hogy Ő édes keveset törődhet velem. Mert, amikor azt mondom, hogy rokenlelkek vagyunk, nem úgy értem, hogy én is rá tudom kényszeríteni az akaratomat másokra, és hogy belőlem is olyan varázserő árad, mint Őbelőle. A lelki rokonságot csak úgy értem, hogy ízlésünk, és hajlamaink sok tekintetben megegyeznek. Nem győzöm hangoztatni, hogy kettőnket gy világ választ el egymástól, és azért mégis szeretni fogom Őt...

Szeresd a Nőt!

Az "igazi nő" - így mondják évezredek óta - odaadó. Ez a természetes. De milyen az igazi férfi? Erről soha nem esik szó. Mint ahogy arról sem, hogy odaadni magatokat egy ilyen önzetlenségre, megbízhatóságra, egy életen át tartó, hűséges szeretetre képtelen férfinek: felelőtlenség. Minden szeretet alapja az önmagunkkal való viszony rendezése. Elsősorban önmagunkat kell megszeretni - ez minden kapcsolatunk alapja. "Szeresd a társadat, mint önmagadat" - mondja Jézus. De mi van, ha önmagamat nem szeretem? Akkor senkit sem tudok szeretni? Ezért én híve vagyok annak - nem az "örök női szerep", hanem a jelenlegi állapotok miatt-, hogy tanuljatok meg, női barátaim, egyedül lenni! Tanuljátok meg önmagatokat megismerni. Jól érezni magatokat nélkülünk is. Tanuljatok meg befelé fordulni. Saját lelketekért is élni. Tanuljatok meg szabadnak lenni. Ismerjétek fel, hogy az odaadás nem azonos a méltóság elvesztésével. Tőlünk, férfiaktól ezt nem fogjátok megtanulni, mert mi már régen elfelejtettük. A legfontosabb, amiért éltek, nem másokban, hanem bennetek van! Méltóságnak hívják. Élhettek másokért. Mindeneteket odaadhatjátok a gyerekekért, a szerelemért, a férjetekért, még az életeteket is odaadhatjátok - de a méltóságotokat: soha!

"...engedtél elmenni csókolatlan"

Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.

Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.

Nézni

Itt már a szavak mitsem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:f
elmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbani a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mitsem érnek,
ne szólj a száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor beszélni már nem kell.