2014. június 12., csütörtök

Geometria





Az vagy nekem, mi magadnak sosem, 
és én benned magamnak idegen 
alakként tükröződöm. Szüntelen 
felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen

ahol te kezdődsz, ott nekem már végem, 
mit érzel, az te és nem én vagyok. 
Utánad nyúlnék, s csak magamat érem, 
és nem veled, magammal harcolok. 

Minek tagadjam? Közös útra vártam, 
vagy legalább egy kereszteződésre, 
ahol egymásba nyílnánk… Magyarázzam?

Hiába tágulunk bele a térbe, 
mindez csak látszat, lázálom, mese, 
mert síkjainknak nincsen metszete.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése