2009. július 31., péntek

Valamit érezni tudnék...


Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom

Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam


Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom
Meggyújtom eloltom meggyújtom eloltom
Megoltalmazom elragadom
Elragadtatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam


Nem suttogom elkántálom
Megkóstolom megkínálom
Keveredek belehabarodom
Belefeledkezem vele utazom
Felismerem feltüzelem
Megszállom megbabonázom
Megbabonáztatom magam magam adom
Megadom megadom neki megadom magam

2009. július 30., csütörtök

Szex és Köcsögfalva


almafa voltam és tudom
voltunk még így egy páran
szedtem egy almát magamról
aztán csak álltam
mint akinek hazudtak
és még csak nem is szólhat mert hát
az almafák nem tudnak
emiatt vannak az almák
mindegy hogy almát körtét
csak érezni hagyom hagyom
mindegy hogy mit mondasz de azt
mondd nagyon nagyon nagyon nagyon
emiatt mondtam már rég
és emiatt hiszem nagyon
hogy valamit érezni tudnék
ha egyszer mégis hagyom
ha te is fa volnál
és a te kerted meg az én kertem
egy helyrajzi szám lenne és
ott állnánk csak mi ketten
az éjjel almafa voltam
és inkább csak egyedül álltam
nem tudtam róla hogy
voltunk még így egy páran
és rám nézett néhány
néhány alma
hogy megérett már úgyhogy
lepottyanna

2009. július 29., szerda

A Föld úgy látszik,mint egy lapos kék üveggolyó...


Nem kell a hosszú költemény,
Nem kell a rókáról a prém,
Nem kell az égről a csillag,
Elég ha szimpatikus vagy.
Nem kell a habos sütemény,
Nem kell az izmos csodalény,
Nem kell elérhetetlen sztár,

Pont olyan kell, mint Te voltál.

2009. július 26., vasárnap

"Menj az úton, menj tovább..."


Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.

Ajjajjaj...


Ha nyikorog a szekér,
És ködbe' iázik a szamár.
Lebeg a szögre akasztva az idő,
De a mami ma még haza vár.
Ragad a hajnal, süpped a beton,
És visszafele forog a föld.
Egy angyal zúg le a gangról ,
mer' az Úr A bánat rozsdás kardjába dől.
Nem tudom a neved,
Csak hallgatom, mit ugat a mély.
Szívesen szánkóznék lefele veled,
De engem nem vonz már a meredély.
Dugd le az ujjad, dőlj meg egy kicsit,
Míg hánysz, én tartom a fejed.
Rakétákat lő a telihold,
S te valahogy nem találod a helyed.
Ajjajjaj, Egy levelet felkapott a vihar.


Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.
Hallod-e, te bolond
Ahogy az ereimben lüktet a vér.
Rezeg az emberben minden atom,
És csak az téved el, aki él!
De ha csak dünnyödsz, mardosod magad,
És nyaldosod a sebeidet.
Ami ma még az ajtón bejön,
Holnap a kulcslyukon kimegy.
Ajjajjaj,

Egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Félős nyuszi csak a kalapban.
Aj-jaj-jaj, aj-jaj-jaj,
Egy levelet felkapott a vihar
Ajjajjaj, ajjajjaj,
Lehet a szívben is zivatar.
Tudom szeretet nélkül minden ház üres,
Minden városka lakatlan.
Minden zseni ügyetlen,
Céltalan üzenet a palackban.

2009. július 24., péntek

Fulladj belém...



Sánta vagy, holnaptól én is sánta leszek már,
elfelejtettem, hogy kell kötéltáncolni egy almán.
Az aszfaltba betúrom a fejem, és lefekszem a kőre én,
nem baj, ha az arcom tiszta szén.

A keblem alatt hordok egy zacskó vizet én.

Nem kívánom azt, hogy fulladjál belém, fulladj belém.

Átfordult a nap, és a szutykos udvaron,
a lépcsőházból néztem, ahogy ott ülsz a padon.
És akkor hittem el, hogy van még olyan nő,
aki nagyobb fényt csinál, mint egy terepjárón a napfénytető.

2009. július 21., kedd

Színek és évek


Mindennek, ami történik, oly sokféle oka van; nem tudom, mindig a legigazabbat találom-e meg, ha egy okot keresek - és nem tudom, minden apróság éppen úgy történik-e, vagy csak sokszor gondoltam és mondtam úgy el azóta, és már magam is hiszem.Hallottam egyszer, hogyha az ember hegyes vidéken jár, néha csak egy pár lépést megy odább, és egészen megváltozik szeme előtt a tájkép; völgyek és ormok elhelyezkedése egymáshoz. Minden pihenőhelyről nézve egészen más a panoráma. Így van ez az eseményekkel is talán, és meglehet, hogy amit ma az élettörténetemnek gondolok, az csak mostani gondolkodásom szerint formált kép az életemről. De akkor annál inkább az enyém, és érdekesebb, tarkább, becsesebb játékszert ennél el sem gondolhatok magamnak.

***

"Minden szerelem testiség!" - mondják ma -, de éppúgy lelkiesnek is lehetne mondani a leghitványabb kalandot is, mert amíg van, nem lehet képzelet és megindulás nélkül. Hisz egészen hazudni olyan fáradság és áldozat volna, amilyenre nem is képes férfi.

2009. július 13., hétfő

Találkozás (ÍP)

Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint hajnalidőn gerlice szava,
Felhangzott szüntelen.
A férfi nézte és ámulva szólt:
- Lám! Azelőtt ilyen szép sose volt,
-Én így nem ismerem!

Továbbment. S hogy talált egy szőke lányra,
Leült mellé és súgva magyarázta,
Hogy "mi a szerelem?"
Mikor füléhez hajlott mosolyogva,
Az asszony ránézett, féltőn, titokba:
- Igy sose bánt velem!

Nemrég, - szerelmük végső idejébe,
-Hogy együtt ültek, csendben, tépelődve
Magányos estvelen, - - -
Egyik se tudta még, hogy mi a gyásza,
-Akartak még, - s már nem tudtak egymásra
Rámosolyogni sem.

2009. július 9., csütörtök

Az Egy álmai

Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi
sem s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem született:
ideje volna végre már megszöknöm közületek.
Mire várjak még tovább,
a jövőt lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek, hol maradok én?
Nem! Nem! nem bírok már
bolond szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab, mint neki ő,
magamnak én vagyok a fontosabb.
Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,

de magára festi gondosan a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja!
Bűn? Nekik, s ha kiderűl!
Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk,
egy-egy magány, se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba!
Ott még rémlik valami
elhagyott nagy és szabad álom,
ahogy anyánk, a végtelen tenger,
emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.
Tengerbe, magunkba, vissza!
Csak ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet, az Egynek álmait!

A szerdához


Az életben tehát számos alkalommal el kell nyomnunk véleményünket, érzelmeinket, gondolatainkat, még tudásunk kifejezésének vágyát is. Milyen szabályhoz tarthatja akkor magát az, aki ragaszkodik az igazsághoz?
*Sohasem szabad valótlant állítani.
*Észben kell tartani, hogy az igazság elhallgatása lehetőség szerint mindig hazugság, s így mindig komoly erkölcsi megfontolást igényel.
*Fontos, hogy ha az ember úgy dönt, elhallgat valamit, ezt sohase személyes érdekből, hatalomvágyból tegye.
*Az igazság visszatartásának döntését mindig arra a felismerésre kell alapozni, amire annak a személynek van szüksége, akitől visszatartjuk az igazságot.
*Más szükségleteinek felismerése rendkívül összetett és felelősségteljes folyamat, amelyet csak akkor végezhetünk el bölcsen, ha szeretet él bennünk az érintett fél iránt.
*Más ember szükségleteinek a felmérésében elsőrangú annak a megítélése, hogy az érintett személy milyen mértékben tudja az igazságot felhasználni saját lelki fejlődésében, s szem előtt kell tartanunk, hogy az emberek ezt a képességet többnyire nem jelentősége szerint értékelik.


Személyes megjegyzés: elegem van a szerdákból, túl sok a dráma. Mindig túl sok!

Ma véget ér valami, de semmi nem kezdődik el.




Lett egy elégett szatén szál, mikor a szívembe hamuztál.


2009. július 6., hétfő

Édes rózsám, édes rózsám, de messze vagy...


Rokon léleknek érzem, minden mozdulatát értem ... van valami az agyamban és a szívemben, a véremben, és az idegeimben, ami szellemi rokonává tesz. ... Minden jó, igaz, erős, tiszta érzésem Őt veszi körül, tudom, hogy érzelmeimet titkolnom kell; a remény parazsát el kell fojtanom, nem szabad elfelejtenem, hogy Ő édes keveset törődhet velem. Mert, amikor azt mondom, hogy rokenlelkek vagyunk, nem úgy értem, hogy én is rá tudom kényszeríteni az akaratomat másokra, és hogy belőlem is olyan varázserő árad, mint Őbelőle. A lelki rokonságot csak úgy értem, hogy ízlésünk, és hajlamaink sok tekintetben megegyeznek. Nem győzöm hangoztatni, hogy kettőnket gy világ választ el egymástól, és azért mégis szeretni fogom Őt...

...a szívem majdcsak Rád talál...


Rózsafa virít az ablakom alatt
Néked küldöm minden levelét
Rózsalevelén megírom neked azt
Hogy a szívem mindíg a Tiéd

Nélküled az élet szomorú, akár a tél
Nyár lehetne rögtön, ha Te hozzám jönnél


Rózsafa virít az ablakom alatt
Néked küldöm minden levelét
Csöndes éjszakákon át
Hallgatom a vágy dalát
Hozzád kergetemA lelkem sóhaját
Idesüt a Holdsugár
És egy tücsök muzsikál
Arról hogy a szívem majdcsak Rád talál


Rózsafa virít az ablakom alatt
Néked küldöm minden levelét
Nélküled az élet szomorú, akár a tél
De nyár lehetne rögtön, ha Te hozzám jönnél...

2009. július 5., vasárnap

"A futás egyensúlyban és optimistán tart."

Nekem mégis ez a vers jutott eszembe ma kocogás közben:

Egy fáradt pille ringott haldokolva
Tarlott gallyon, barnás levél alatt.
Sápadt falombok halovány árnyéka
Remegve űzött őszi sugarat.

Nagyon szomorú mese volt az élet.
A fán már útrakészült száz madár.
És mind nekem csacsogta búcsúzóra,
Hogy a nyaram sohsem jön vissza már.

Bealkonyúlt keserves sóhajomra,
És csillagkönnyel lett tele az ég.
Azon az éjen álmok látogattak,
Oly teli fénnyel, mint tán soha még.

Olyan kicsike, szűk volt a szobácskám,
Mégis egész tündérország befért.-
És álmodtam merész, nagy boldogságrul,
Álmodtam nagy, boldogságos mesét.

Álmodtam én már sokszor égiszépet
És mindig fájó szívvel ébredék.Elég!
Álmodni nem akarok többet,
Se húnyt reményeket siratni még.

Tudom: jő majd a józan, szürke reggel
És szomorú lesz. Csupa köd, hideg.
Jöhetne már maga a boldogság is,
Annak se tudnék hinni. Nem hiszek.

Az lett megírva, hogy elvesszen...


A fény harcosa tud veszíteni

Nem tekinti jelentéktelen dolognak a vereséget, és nem mondogat olyanokat, hogy "tulajdonképpen nem is olyan fontos" vagy "nem is akartam igazán". A vereséget vereségnek fogja föl, nem próbálja győzelemnek feltüntetni.

Letörik a sebesülései, a barátok közönye, a vereség magánya.

Ilyenkor azt gondolja:- Harcoltam valamiért, de nem sikerült. Elvesztettem az első csatát.


Ez a mondat új erőt ad neki. Tudja, hogy senki sem győzhet mindig, és meg tudja különbözetni hibás lépéseit a közönséges balszerencsétől.

2009. július 4., szombat

Engedem, hadd menjen...

.

.


Most mondanám, de nem bírom.
Megtehetném, mégsem szidom.
Liliom volt az éjben, kósza sugár.
Látod Nyina, múlik már.

Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell.
Bolondulj meg, élet, Isten! Nem érdekel.
Azért játszom, hogy éljek, és az is kell,
hogy Te is lásd, Nyina, milyen
az álmok pórázán égni el.

Most a vágyak házában kóbor kutyák.
Ábrándok oltárán gazdátlan szukák.
Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halál
Ó, csak Nyina jönne már!

Utáltam és szerettem,
Az lett megírva, hogy elvesszen.
Ez a szív ott a porban az egyetlen.
Láttam magamat a szemedben.

Táncolj, Nyina!

2009. július 2., csütörtök

.
.

Nékem csak Budapest kell,
Hol az ember kora reggel szívesen kel,
És a szíve máris hevesen ver.
Mindig csak Budapest kell,
Ez a szép hely virít éjjel mese fénnyel,
Mert versenyben áll a magas éggel.

Bárhogy mondják, nagy itt a rohanás,
busz zaja zakatol, zeng.
Nem kell már a fülembe soha más,
Hogy lehet valahol csend?

Nékem csak Budapest kell,
Hol az ember kora reggel szívesen kel,
Mert imádom forró szerelemmel.
Nékem csak Budapest kell,
Hol az ember kora reggel szívesen kel,
Mert imádom forró szerelemmel.

.

Ábel és Eszter

.
.
Mert e pillanatban megmozdult a lelke, mint mikor szél támad az erdőn, s a néma és a mozdulatlan fáknak egyszerre megrezdül minden levele.

.
.
.

.


A férfinál az ilyen pró kalandok nem esnek olyan súlyosanan az erkölcs mérlegébe. A férfi vére, testalkata más, mint a nőé. A léleknek az ilyen szerelmekben semmi közössége sincs a testtel.
.

A kabátját kigombolta, de a lelke elburkolt maradt. Olyan volt, mint az ismeretlen ház, amelynek csak egy szobája van nyitva, a belső szobákat vasajtók zárják mindenkor.
.
.
Micsoda bajos látvány az, amikor a leány arcán valami mély érzelem olvad széjjel!
.
.