2010. április 21., szerda

A hallgatásról is beszél

Akarsz hallgatni velem? Jere, hallgass.
("A szó a hallgatásban lesz hatalmas" -
Idegen költő írta ezt, szegény,
Egyedül élt a föld másik felén -)
Hallgass velem. Úgy hallgass, mint a csókban
Hallgat a száj, mint vágy a bujdosókban,
Hallgass, mint magzat a mély anyaméhben
Vagy mint a nő, ha némán mondja: "Még nem!"

2010. április 12., hétfő

"Most nálad az idő..."

Fogy időm, minden nappal, órával, perccel rövidebb,
                    magányom teljesebb, elmém tisztább, terhem könnyebb, még egy év, még tíz, még
                    húsz, a házak, gyárak, silótornyok felett, a hegytetőkön, a földi léten túl
                    hívogató, tágas fényesség, már látni vélem végét az útnak, melyen idáig jöttem,
                    nélküled, még rendetlenek hajlamaim, még hatalmában tart a vágy, még visszaélek
                    testemmel, olykor még nemtelen célra használom gondolkodásomat, éjjelente
                    felriadok hűlt helyeden, és nem tudom, hol vagyok, a fiamat keresem és remegek,
                    ha nincs velem, a félelem és szorongás lelke még rajtam, még dolgozik bennem az
                    önzés, a becsvágy, néha még erőt vesz rajtam az önsajnálat, sok még bennem a
                    romlékony, a kikezdhető, még rám akaszkodik, visszahúz, amit a világból fel nem
                    foghatok, de már nem úgy van, mint régen, már nem áltatom magam, nem remélek,
                    tudom, már semmin sem lehet változtatni, már minden mindig így lesz, tehetsz,
                    érezhetsz, mondhatsz bármit, lepereg rólam minden összetett, fontos, személyes,
                    már csak az egyszerű, jelentéktelen és érthető dolgok érdekelnek, kövek alakja,
                    felhők futása, szél zúgása, vizek folyása, tűz izzása, növények élete, állatok
                    halála, ilyenek és hasonlók.

Azon a vasárnapon


"addigra már megkeményítette szívedet túl hosszúra nyúlt hallgatásom"

2010. április 6., kedd

Nem, mégsem lettem...

... Ünnep

 
Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem. 

Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

2010. április 4., vasárnap

Katától Katáig :)

 (...)

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem. 

Ez a magától: ez a Kegyelem.

2010. április 3., szombat

(Az Isten itt állt a hátam mögött)

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
……………………………………………
……………………………………………

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.

Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.