2012. március 21., szerda

nŐirodalom



Az első ezekben a versekben te vagy,
a ballonkabátos idegen a februári
utcán, akitől búcsút veszek

(és halványan tartja magát szívem).
És megszólalnak a hajnal kürtjei,
hajókat lát a szem a ködben siklani,

folyik az éjjel evakuálása.
Taxit keresünk a borzongató órán.
A templom előtti ótvaros, jeges

tér lépéseinkre felnyög és koldulni
kezd. Hamis, fejedelmi mozdulattal
odavetem neki eljövendő napjaimat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése