2010. november 9., kedd

Össze ne tévesszetek véle


A verspillangó felrepült.
Tágul a kék ég körülötte.
Mint a báb: bámulok utána -
Báb-életét szétfeszítette.


A verspillangó felrepült, 
Engem üresen hagyott s holtan. 
Meg kell nyugodnom: nem szülője, 
Csak eszköze és burka voltam.


Össze ne tévesszetek véle: 
Ő immáron a napsugáré. 
Hernyóformában, báb-alakban 
Én maradok a föld poráé.


Misztikus vándor: megszáll engem, 
Csal, mintha magzatommá válna
Aztán gőggel lendíti szárnyát
Egy fölényesebb, más világba.


És mégis jó, hogy háza voltam, 
Egy darabig eszköze, őre -
S a bábnak, ha néha-néha 
Hall egy virágtól hírt felőle.

2 megjegyzés: