2010. szeptember 26., vasárnap

Rémisztően pontos...


Mindig is őt szerettem volna, 
aztán közbejött ez meg az
meg amaz- kétszer-, meg egy régi...
Sodort minket a négybetűs 
néha közel, máskor távol, 
de nem jutottunk az úton végig. 
Mindig is őt szerettem volna, 
aztán közbejött a világ 
meg néhány élet közeli élmény, 
s majdnem utolértem, 
mint a végzet a bolond lányt, 
de éreztem Ő lesz majd, 
aki kinevet a végén.
És hiába tapostam idegen kertekben virágokat,
hidegen fogadkozva élettelen szerelmekért.
Hiába nyeltem a közöny magvait
és szórtam széjjel álmaim hamvait...
Minden idegem ridegen taszít a valóság felé...
Nem menekülsz!
Hiába volt bárki bármikor,
ha szembejön, elég egy félmosoly...
de mindegyik Ő volt.

2 megjegyzés:

  1. de szép, ha igaz. de ha nem igaz, akkor is nagyon szép. remélem, valóban létezik.

    az igazi.

    VálaszTörlés
  2. ...általában az az, aki soha nem lesz az...

    VálaszTörlés