2009. március 23., hétfő

Kurva banalitás!

arra az éjszakára emlékszel-e még drága
annyi konyakmeggyet faltunk hogy berúgtunk
emlékszel még és néha bódulsz nosztalgiába
nemrég még szerelemről lihegő kamasznyi dívák
árva barátném nemrég még fogszabályzót hordtunk
az ég olyan közel volt és a föld íze édes
s a jóféle férfiakról tudtuk hogy mind miénk lesz
és pofozkodtunk és egymás ruháit kölcsönbe véve
szédítettük a hozzánk korban illőt nem illőt
s a viccet félretéve: mi a franc van mivélünk
főzni tanulunk s mellé találgatjuk mikor lesz
gyerekünk s mihez kezdjünk ha minden férfi disznó
ne mondja nekem senki mert nem veszem be hogy így jó
esedékessé válik osztálytalálkozóra járni
s rádöbbenni hogy pár év múlva jöhet a ránckrém
ha régen írt levélre bukkanok csak mosolygok
ez már a vég barátném? Mert ez agyrém ez agyrém
itt állok megfürödve és huszonévesen még
pedig kislánynak hívnak szomszédok ismerősök
hirtelen ébredek fel gyakorta éjszakánként
s töprengek merre potyogtak tejfogaim no lám
arra az éjszakára emlékszel-e még s drágám
elhiszed-e hogy egyszer majd nagymamák leszünk
a csuda életbe mondjuk milyen ifjú bolondok
voltunk mi egykor s aztán jóízűt kacagunk hozzá
és a föld íze édes és a konyakmeggy bódít
és a szerelem könnyű mint könnyű a halál
és tizenhat se múltam bár senki el nem hinné
kurva banalitás - rá se ránts holnapra úgy kelünk fel
kerek a világ és persze hogy mi vagyunk középen
mi vagyunk középen hogy is lehetne másként

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése