Valami, ami újul szüntelen...

Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben Rád gondolok százszor,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.

S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog,
Azt a csillagot Te otthon
Épp úgy láthatod…
Mindig a Te leveledet várom,
S csak terólad álmodom az álmom,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.

"Sokkal jobban szeretlek, mint máskor..."

Hold ragyog a Dunán,
S én valahol Budán,
Álmodozón útamat járom.

Pest felől a hídon
Még utánam oson
Hangod, a lágy színű bársony.

Már magam előtt

Látom az új gyönyörű célt:
Élni a holnapi csókjaidért.

Hold ragyog a Dunán,
S én valahol Budán,
Álmodozón útamat járom.

Fény remeg a vízen,
Még magammal viszem
Mézízű csókod a számon.

A káoszban egy kézre lelni: ez a szerelem...

Úgy bújtak össze ujjaink,
csókolva egymást kétszer öt
combjukkal, mint szeretkező,
fantasztikus kis állatok;

úgy fuldokoltak ujjaink
egymásban tehetetlenül,
mint elítélt, vak rabok a
halál ketrec-vasai közt;

irigyeinktől ujjaink
mégis oly percet loptak el,
hogy hosszú, boldog éjszakát
álmodtunk végig azalatt;

aztán a két kéz úgy pihent
egymásban mozdulatlanúl,
mint két öngyilkos szerető,
akit már együtt fed a föld.

Mer' az árva szívem a Tieddel van egybe zárva...

Rokon léleknek érzem, minden mozdulatát értem ... van valami az agyamban és a szívemben, a véremben, és az idegeimben, ami szellemi rokonává tesz. ... Minden jó, igaz, erős, tiszta érzésem Őt veszi körül, tudom, hogy érzelmeimet titkolnom kell; a remény parazsát el kell fojtanom, nem szabad elfelejtenem, hogy Ő édes keveset törődhet velem. Mert, amikor azt mondom, hogy rokenlelkek vagyunk, nem úgy értem, hogy én is rá tudom kényszeríteni az akaratomat másokra, és hogy belőlem is olyan varázserő árad, mint Őbelőle. A lelki rokonságot csak úgy értem, hogy ízlésünk, és hajlamaink sok tekintetben megegyeznek. Nem győzöm hangoztatni, hogy kettőnket gy világ választ el egymástól, és azért mégis szeretni fogom Őt...

Szeresd a Nőt!

Az "igazi nő" - így mondják évezredek óta - odaadó. Ez a természetes. De milyen az igazi férfi? Erről soha nem esik szó. Mint ahogy arról sem, hogy odaadni magatokat egy ilyen önzetlenségre, megbízhatóságra, egy életen át tartó, hűséges szeretetre képtelen férfinek: felelőtlenség. Minden szeretet alapja az önmagunkkal való viszony rendezése. Elsősorban önmagunkat kell megszeretni - ez minden kapcsolatunk alapja. "Szeresd a társadat, mint önmagadat" - mondja Jézus. De mi van, ha önmagamat nem szeretem? Akkor senkit sem tudok szeretni? Ezért én híve vagyok annak - nem az "örök női szerep", hanem a jelenlegi állapotok miatt-, hogy tanuljatok meg, női barátaim, egyedül lenni! Tanuljátok meg önmagatokat megismerni. Jól érezni magatokat nélkülünk is. Tanuljatok meg befelé fordulni. Saját lelketekért is élni. Tanuljatok meg szabadnak lenni. Ismerjétek fel, hogy az odaadás nem azonos a méltóság elvesztésével. Tőlünk, férfiaktól ezt nem fogjátok megtanulni, mert mi már régen elfelejtettük. A legfontosabb, amiért éltek, nem másokban, hanem bennetek van! Méltóságnak hívják. Élhettek másokért. Mindeneteket odaadhatjátok a gyerekekért, a szerelemért, a férjetekért, még az életeteket is odaadhatjátok - de a méltóságotokat: soha!

"...engedtél elmenni csókolatlan"

Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.

Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.

Nézni

Itt már a szavak mitsem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:f
elmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbani a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mitsem érnek,
ne szólj a száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor beszélni már nem kell.